Nem múlik el, csak más lesz kicsit,
mint árnyék, mit a fény hív meg,
csenddé simul, ha szó nem segít,
de bennünk van, míg lélegzünk.
Nem kérlel időt, sem új tavaszt,
nem vár viszonzást, sem jelet,
mint régi dallam, bennünk marad,
s átölel némán, szüntelen.
Szemünkben csillag, szívünkben láng,
érzések, mit nem feledünk,
lelkünk lehet, hogy már messze jár,
de örök szeretet él bennünk.
(2025. augusztus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése