Horváth Edina Anna: Égig érő fák
Lombok résein fény bújik át,
aranypor táncol a levegőben,
még a szél is lassítja lépteit,
megpihen a nap lemenőben.
Az égig érő fák még hallják,
zajtalan lépteim gyors ritmusát,
megérint a béke, a ragyogás,
a szél hangja velem muzsikál.
A föld mélyén titkok alszanak,
a szívem ritmusa az erdőé,
kis fészekben madárkák álmodnak,
álmuk dallama az időé.
De ha a sötétség rám borul,
a csillagok mutatnak majd utat,
az erdő féltőn átkarol engem,
s a vihar lelkemből elvonul.
(2025. augusztus 21. -Szerzői jog fenntartva)
photo: Albert Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése