A titkaim őrzője (Anyukám)
Szavak nélkül bontottad le
a csend köré emelt falat,
mintha mindig tudtad volna,
mit is üzen a gondolat.
Nem ítéltél, csak ismerted
nem titkoltam,hogy mit érzek,
nem vádoltál, csak csendesen
részese voltál a létnek.
Ott voltál, amikor féltem,
amikor tanácsot kértem,
te minden titkom őrzője,
a szívem halk, rejtett őre.
De már elmentél, messze jársz,
lelkem fájón vágy' utánad,
dédelgetve őrzöm arcod,
s minden éjjel visszavárlak.
2025. július 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése