Egy csendes hajnal álmot hoz,
hol nem kell többé harcolnod.
Hol kéz a kézben lép a nép,
s nem hull könnyed, nem folyik vér.
A föld nem sír, van élelem,
virág nyílik a réteken.
A gyermek játszik, nem retteg,
a kertekben almát szednek.
A szó nem öl, csak simogat,
két férfi csendben iszogat.
átölel, mint a fényképen,
és boldogan élsz békében.
Minden szívben ott a remény,
gyönyörű lesz, mint egy regény,
zord időknek immár vége,
mint egy áldás, hull a népre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése