HORVÁTH EDINA ANNA
Nem olyan
-novella-
Annak idején a rádióban halk zene szólt, valami régi magyar táncdal, amit még nagymama hallgatott húsvétkor. Anna az ablaknál ült, egy bögre kávéval a kezében, és nézte az üres utcát. Húsvét hétfő volt – de olyan csendes, hogy még a madarak is óvatosabban csiviteltek.
Régen ilyenkor már korán reggel kelt mindenki. A lányok felvették szép kis ruháikat, a fiúk csinosan, kifényesített cipőben nevetve jöttek, szavalva, kezükben kölnisüveg, arcukon izgalom. Anna akkor még kislány volt, ünneplő ruhában, piros szalaggal a hajában. A tojásokat előző nap festették anyával – hagymahéjjal. Illata volt a húsvétnak: a főtt tojás, a sonka, a friss kalács, a kölni, és a kerti virágok keveréke.
Ma már csak a friss kávé illata lengte be a konyhát.
Az asztalon három hímes tojás hevert, barka a vázában – csak úgy, dísznek. Nem várt ma senkit. Az unoka még túl kicsi, a testvére túl messze lakik. A fiatalok már máshogy ünnepelnek, ha egyáltalán ünnepelnek.
Az ajtóhoz sétált, kinyitotta, és kilépett a tornácra. A nap már magasan járt, melegen sütött. Behunyta a szemét, és hirtelen újra hallotta a régi hangokat: a gyerekzsivajt, a nevetést, a locsolóverseket, a nagymamák hangját, ahogy kérlelték a fiúkat, hogy csak finoman!
Aztán a hangok elhalkultak.
Anna sóhajtott egyet, majd visszalépett a házba. Megigazította a kis terítőt az asztalon, megsimította az egyik hímes tojást, és csendesen mondta ki, csak magának:
– Már nem olyan a húsvét, mint régen. De az emlékek velem vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése