KÖNNYVIRÁGOK
Szélvihar tombol, és nem fed burok,
az eső zuhog, lefele csurog,
nézem, ahogy a tócsába cseppen,
csak ácsorgok némán, összetörten.
Könnyeim hullanak, fájdalom éget,
a létezés ezzel nem érhet véget!
Drága szerettünk, téged az égiek hívnak,
mostantól a sírodon könnyvirágok nyílnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése